Mi az az anális tályog?
Az anális tályog egy fájdalmas gennygyülem, amely a végbélnyílás vagy a végbél környékén alakul ki. Anális tályog akkor keletkezik, amikor a bőr és az anális nyálkahártya határán található mirigyek begyulladnak és elfertőződnek. Ez a fertőzés a környező területekre is átterjedhet, ami gennygyülemet eredményez. Az anorektális tályog tehát egy elhatárolt gennygyülem, amely a végbéltájék gennyes gyulladásának következménye. Az anális tályog általában akut, fájdalmas duzzanatot okoz a végbélnyílás körül. A tályog lehet felszínes vagy mélyebb a végbél körüli szövetekben. A tályog a mirigyekből kiindulva a környező anális területre is kiterjedhet. Kezelés nélkül az anális tályog súlyos szövődményekhez vezethet, például anális sipoly kialakulásához, amikor egy összeköttetés, úgynevezett sipolygang jön létre a végbélcsatorna belsejében lévő gyulladás és a bőr felszíne között. Az anális tályog férfiakat alapvetően gyakrabban érint, mint nőket, és az esetek majdnem felében az anális tályogból anális sipoly alakul ki. Az anális sipoly megelőzése érdekében elengedhetetlen az időben történő diagnózis és az anális tályog kezelése.
Hogyan ismerhető fel az anális tályog?
Az anális tályog tipikus tünetei a duzzanat, bőrpír és nyomásérzékenység az anális területen. Előfordulhat végbélégés is. A fájdalom és a duzzanat miatt gyakran székrekedéshez hasonló székletürítési zavarok is jelentkeznek. Az anális tályog diagnózisa a tünetek gondos értékelésén és az orvosi szakember által végzett alapos fizikai vizsgálaton alapul. Az anális tályog tüneteinek vagy első jeleinek megjelenésekor háziorvoshoz vagy proktológushoz kell fordulni, aki először felméri a panaszokat, a korábbi betegségeket, és fizikális vizsgálatot végez. Az anális tályogokat általában műtéti úton kezelik. A tályog kiürítése és a genny elvezetése után a tünetek általában gyorsan javulnak. Az anális tályog műtétet gyakran altatásban vagy helyi érzéstelenítésben, járóbeteg-ellátás keretében végzik. Itt olvashat bővebben az anális tályog tüneteiről és az anális tályog kezeléséről.
Veszélyes az anális tályog?
Igen, az anális tályog potenciálisan veszélyes lehet, ha nem kezdik meg időben a kezelést. Bár az anális tályog kezdetben helyi fertőzés, fennáll a veszélye annak, hogy a gyulladás súlyosbodik, és komoly szövődményeket, például anális sipolyt okoz. Az anális tályogot ezért orvosi sürgősségi esetként kell kezelni. A korai diagnózis és az ezt követő anális tályog kezelése, amely legtöbbször egy anális tályog műtét a tályog kiürítésére és eltávolítására, szükséges a súlyos szövődmények elkerülése érdekében. Íme néhány kockázat és lehetséges veszély, ha az anális tályog kezeletlen marad.
A fertőzés terjedése
Ha az anális tályogot nem kezelik, a fertőzés átterjedhet a környező anális szövetekre. Súlyos esetekben fennáll a veszélye, hogy a fertőzés a véráramba kerül, és szisztémás fertőzést (szepszist) okoz, amely életveszélyes lehet.
A fájdalom és a panaszok fokozódása
Az anális tályogok általában rendkívül fájdalmasak, különösen ülés vagy székletürítés közben. Kezelés nélkül a tályog megnőhet vagy tovább terjedhet, és a fájdalom idővel egyre erősebbé válhat.
Anális sipoly kialakulása
Az kezeletlen anális tályog gyakori szövődménye az anális sipoly kialakulása. Ez akkor jön létre, ha a tályog nem gyógyul meg teljesen, és egy kóros sipolyképződés alakul ki az anális csatorna és a bőr között. Az anális sipolyok általában sebészeti beavatkozást igényelnek, az anális sipoly műtétet. Itt olvashat bővebben az anális sipoly kezeléséről.
Krónikus fertőzés és visszatérő tályog
Kezelés nélkül a tályog krónikussá válhat, ami azt jelenti, hogy ismételten kiújul. Ez tartós gyulladáshoz, valamint az anális csatorna körüli szövetek károsodásához és további betegségek kialakulásához vezethet.
Láz és általános rossz közérzet
Az anális tályogok helyi tünetei mellett az anális régióban általános, szisztémás tünetek is jelentkezhetnek, mint például láz, hidegrázás és általános rossz közérzet, ha a fertőzés tovább terjed. Ilyen esetekben azonnal keressen fel orvost a diagnózis felállítása és a kezelés megkezdése érdekében.
Hogyan különböztetik meg pontosabban orvosilag az anális tályogokat?
Az orvostudományban az anális tályogokat az anális régióban elfoglalt helyük alapján négy különböző típusba sorolják. Ez a tályog helyének megkülönböztetése fontos, mivel a kezelés és a szövődmények kockázata az anális tályog pontos helyétől függ.
Szubanodermális anális tályog
A subanodermális tályog közvetlenül az anális csatorna nyálkahártyája alatt helyezkedik el. Ez az anális tályog legfelszínesebb formája, és közvetlenül a külső végbél területén fordul elő. Mivel közel van a bőrfelszínhez, gyakran látható duzzanat vagy bőrpír jelenik meg a végbél körül. A diagnózis általában egyszerű, és a tályog gyakran egy kis, többnyire járóbeteg-ellátás keretében végzett bemetszéssel kezelhető. A subanodermális tályog általában erős fájdalmat okoz, különösen székletürítéskor.
Intersphincterikus anális tályog
Az intersphincterikus tályog a belső és külső záróizom (sphincter) között helyezkedik el. A záróizmok fontosak a székletürítés szabályozásában, és ebben a területen lévő tályog különösen fájdalmas lehet, valamint a székletkontinencia károsodásához vezethet. Ez a tályog mélyebben helyezkedik el, mint a subanodermális tályog, és a záróizom nyomása és dörzsölése a székletürítés vagy ülés során további irritációt okozhat. A kezelés gyakran gondos sebészeti beavatkozást és leszívást igényel, hogy a záróizmokat a lehető legjobban megóvják.
Ischioanalis tályog
Ez a tályog a zsírszövetben helyezkedik el, amely az anális csatornát körülveszi, a záróizmokon kívül. Az ischioanalis zsírszövet viszonylag laza, és teret ad a fertőzés nagyobb kiterjedésének, ami miatt a tályog gyakran nagyobb és mélyebb lesz. Az ischioanalis tályogok jelentős duzzanatot és erős fájdalmat okozhatnak a végbélnél, különösen ülés vagy székletürítés közben. Mélyebb elhelyezkedésük miatt ezek a tályogok nehezebben diagnosztizálhatók, és gyakran alapos vizsgálatot, néha képalkotó eljárásokat, például ultrahangot vagy MRI-t igényelnek. A tályog leszívása mély sebészeti beavatkozással történik, egy anális tályogműtét keretében.
Supralevatorikus tályog
A supralevatorikus tályog a medencefenék izomzatán (levator ani) felül helyezkedik el, ami a legmélyebb és potenciálisan legveszélyesebb anális tályogtípussá teszi. Ezek a tályogok a hasüreg vagy a medence fertőzéseiből eredhetnek, és az anális csatornán túl is terjedhetnek. Elhelyezkedésük miatt a supralevatorikus anális tályog tünetei kevésbé specifikusak lehetnek, és általánosabb, szisztémás jelei is lehetnek a súlyos fertőzésnek, mint például láz vagy hidegrázás. A supralevatorikus tályog kezelése összetettebb, mélyebb sebészeti beavatkozást igényel, gyakran antibiotikumokkal kombinálva. A supralevatorikus tályogoknál nagyobb a súlyos szövődmények, például a fertőzés hasüregi terjedésének kockázata.
Mi különbözteti meg a perianális tályogot az anális tályogtól?
A perianális tályog és az análgennyedés közötti fő különbség a gyulladás helye és mélysége. A perianális tályog felszínesebb, és közvetlenül a végbélnyílás körüli lágyszövetekben található, míg az análgennyedés általában mélyebben, az análcsatorna rendszerében vagy a végbélben helyezkedik el. Az análgennyedés tehát egy általánosabb kifejezés, mint a perianális tályog. Az análgennyedés az egész betegségképet leírja, függetlenül a tályog helyétől. A mélyebben fekvő análgennyedések gyakran összetettebb kezelést igényelnek. Mindkét tályogtípus erős fájdalmat okoz a végbélnél, és korai orvosi vizsgálatot, valamint kezelést igényel, hogy elkerüljük a fistula megrepedését és ezáltal a tályog krónikussá válását, azaz análfistulává alakulását. Itt olvashat bővebben az análgennyedések kezeléséről.
Mi az análgennyedés oka?
Felnőtteknél az anális területen kialakuló tályogok általában az análmirigyek bakteriális fertőzéséből erednek. Gyakran fordulnak elő análgennyedések gyulladásos bélbetegségben, például Crohn-betegségben szenvedő betegeknél is. Az análgennyedések vagy a végbélnyílás gyulladásának kialakulása számos különböző okra vezethető vissza. Az análgennyedések és a perianális tályogok leggyakoribb oka azonban a proktodeális mirigyek, más néven illatmirigyek gyulladása az análcsatornában. Ezek a mirigyek a belső és külső záróizom átmeneténél helyezkednek el. A mirigyek kivezető csatornái áthaladnak a belső záróizmon, és a tasakszerű mélyedések, az úgynevezett análkrypták alján nyílnak az análcsatornába. Análgennyedés akkor alakul ki, amikor a proktodeális mirigyek kivezető csatornái elzáródnak, és ott baktériumok szaporodnak el. Ennek következtében az akut fertőzést análgennyedésnek nevezzük, míg a már krónikus anális fertőzést, amely análfistulának nevezik, amely tüneteiben és megjelenésében általában egyértelműen különbözik az análgennyedéstől.
Miben különbözik az análgennyedés és az análfistula?
Az anális tályog vagy perianális tályog a végbélnyílás körüli szövetek gennyes gyulladását jelenti. Az anális tályogok és anális sipolyok egy betegségcsoportot alkotnak, ahol az anális tályog a betegség akut stádiumát jelenti, míg az anális sipoly a betegség krónikus formája. Az anális sipoly, mint a betegség krónikus fázisa, gyakran egy nem vagy nem teljesen kezelt anális tályog szövődményeként jelentkezik. Az anális sipoly egy kis, kóros, csatornaszerű járatot (sipolygang) képez az anális csatorna és a végbélnyílás körüli bőr között. Ez a sipolygang ismételten gennyet és váladékot bocsáthat ki, ami fájdalmat és irritációt okozhat az anális területen. Az anális sipolyok általában maguktól nem gyógyulnak meg, és legtöbbször sebészeti beavatkozást igényelnek, az anális sipoly műtétet, hogy eltávolítsák vagy lezárják a sipolygangot. Itt olvashat bővebben az anális sipolyok kezeléséről.
Milyen tényezők segítik elő az anális tályogok kialakulását?
Az anális tályogok kialakulását különböző tényezők segítik elő, amelyek egészségügyi problémákhoz és mindennapi életmódbeli szokásokhoz egyaránt kapcsolódnak. Az anális tályogok okainak tisztázása segíthet jobban megérteni a kezelést, valamint a tályogok megelőzését. Itt részletesebben foglalkozunk az anális tályogok okával és kockázati tényezőivel.
A proktodeális mirigyek vagy anális hasadékok fertőzései
Az anális tályogok egyik leggyakoribb oka az anális mirigyek fertőzése. Ezek a mirigyek az anális csatornában helyezkednek el, és baktériumok behatolása miatt gyulladhatnak be. Ha a proktodeális mirigyek elzáródnak, vagy kórokozók jutnak be a bőr apró repedéseibe, az úgynevezett mikrosérülésekbe vagy mélyebb anális hasadékokba, és nem kezdik meg időben a megfelelő kezelést, anális tályog alakulhat ki következményként.
Krónikus gyulladásos bélbetegségek (IBD), mint a Crohn-betegség vagy a colitis ulcerosa
Az olyan betegségekben szenvedők, mint a Crohn-betegség vagy a colitis ulcerosa, különösen hajlamosak az anális tályogokra. Ezek a betegségek tartós gyulladásokat okoznak a bélben, és fekélyeket hozhatnak létre, amelyek átterjedhetnek a környező szövetekre, és tályogokat idézhetnek elő.
Legyengült immunrendszer
Az legyengült immunrendszer, például cukorbetegség, HIV, daganatos betegségek vagy immunszuppresszív gyógyszerek szedése miatt, csökkenti a szervezet fertőzések elleni hatékony védekezőképességét. Ez növeli annak kockázatát, hogy a baktériumok fertőzést okozzanak az anális területen és tályogot hozzanak létre.
Székrekedés vagy tartós hasmenés
A székrekedés vagy tartós hasmenés mechanikai irritációkat és mikrosérüléseket okozhat az anális területen. Ezek a kis sérülések megkönnyítik a baktériumok bejutását, és növelik a fertőzés és tályog kialakulásának kockázatát.
Nem megfelelő anális higiénia
A nem megfelelő anális higiénia elősegítheti a baktériumok felhalmozódását az anális területen, ezáltal növelve a fertőzés esélyét. Másrészt a túlzott vagy agresszív tisztítás is irritálhatja a bőrt, és fogékonyabbá teheti a végbéltájékot a fertőzésekre.
Túlsúly és mozgáshiány
A túlsúly és a hosszan tartó ülés rontja a medence területének vérkeringését. A rossz vérkeringés miatt a szövetek kevesebb oxigént és tápanyagot kapnak, ami gyengíti a fertőzésekkel szembeni védekezőképességet. Az ülőmunkát végzők vagy hosszú ideig mozdulatlanul ülők szintén nagyobb kockázatnak vannak kitéve, mivel az anális területre nehezedő nyomás elősegítheti a gyulladást.
Hogyan kezelik az anális tályogot?
Annak érdekében, hogy megelőzzük az anális sipoly kialakulását és hosszú távon megőrizzük a záróizom funkcióját, az akut anális tályogot kezelni kell. Kisebb gyulladások esetén antibiotikumos kenőcsöt alkalmaznak. Nagyobb anális tályogok esetén anális tályog műtétet végeznek. Steril tűk segítségével ürítik ki az anális tályog gennyes tartalmát. Az anális tályog kezelésének célja a lehető leggyorsabb tehermentesítés és a genny elvezetése, ami általában gyorsan enyhíti az anális tályog tüneteit. Itt olvashat bővebben az anális tályog kezeléséről.
Mikor kerül sor műtétre anális tályog esetén?
Az operatív beavatkozás általában csak nagyobb anális tályogok vagy már kialakult krónikus anális sipoly esetén szükséges. Ez rendszerint teljes vagy részleges altatásban végzett műtéti ellátással történik, amely során a tályogot megnyitják és kitisztítják, így megelőzve a tályog újbóli, visszatérő kialakulását. A tályog eltávolítására irányuló műtéti beavatkozás során döntő fontosságú a záróizom kíméletes kezelése, hogy a műtét ne okozzon székletinkontinenciát. A műtét súlyossága és időtartama elsősorban a tályog helyétől és méretétől függ. A sebgyógyulásnak és a műtét utáni megfelelő ápolásnak is központi szerepe van a visszatérő tályogok és az azokkal összefüggő szövődmények megelőzésében. Itt olvashat bővebben az anális tályog műtéti kezeléséről.
Mi történik, ha egy anális tályog kezeletlen marad?
Ha egy anális tályogot nem kezelnek, a gennygyülem tovább növekszik. Végül a nyomás olyan nagy lehet, hogy az anális tályog gennyhólyagja megreped. Ha ez megtörténik, komplikációként anális sipoly alakul ki. Egy anális sipoly egy csőszerű, keskeny járat az tályog, azaz a gyulladásos góc és az anális csatorna vagy a végbélnyílás külső bőre között. A genny, váladék és vér közvetlenül ezen a sipolyjáraton keresztül jut ki, és a beteg fehérneműjében szennyeződésként jelentkezik. Az anális sipoly kialakulásának és az anális tályog krónikussá válásának megelőzése érdekében fontos, hogy az anális tályog tüneteinek észlelésekor időben orvoshoz forduljon, hogy az anális tályog kezelése mielőbb megkezdődhessen. Itt olvashat még többet az abscessusok növényi alapú kezeléséről vagy az anális tályogok alternatív terápiás lehetőségeiről.
Mit tehetünk, hogy ne alakuljon ki újra tályog?
A betegnek rendszeresen ki kell öblítenie a külső sebet, amíg az nyitva van. Ezenkívül az utóvizsgálatok során tapintással ellenőrzik, hogy megelőzzék a túl korai összetapadást. A sebet fedőlapokkal vagy gézlapokkal fedik le. Általában az anális tályog műtét utáni fájdalom csak nagyon enyhe. Egyéni érzékenységtől függően enyhe fájdalomcsillapítók enyhíthetik a panaszokat az anális tályog műtét után. Ha a széklet kemény, a betegek enyhe hashajtót szedhetnek, hogy a kemény széklet (székrekedés) ne veszélyeztesse a műtét utáni sebgyógyulást. Gyulladáscsökkentő hatóanyagokat tartalmazó kúpok is támogathatják a szövetek gyógyulását az anális csatornában kolorektális műtét után, mint amilyen az anális tályogok kezelése, és megfelelően enyhíthetik az anális tályog tüneteit, valamint a műtét utáni panaszokat. Itt olvashat bővebben az anális tályogok kúpos kezeléséről.
Hogyan lehet felgyorsítani a sebgyógyulást végbélgócok esetén?
A végbélgóc műtét utáni posztoperatív ápolás döntő fontosságú a végbélgyulladás sikeres gyógyulásához és a szövődmények elkerüléséhez. A végbélgóc műtéti kezelése utáni első napokban a végbél sebet rendszeresen tisztítani kell, és steril fedéssel védeni. Antiszeptikus adalékanyagokat tartalmazó ülőfürdők vagy bizonyos hatóanyagokat tartalmazó kúpok segíthetnek a gyulladások megelőzésében és a végbélszövet gyógyulásának támogatásában. Itt olvashat bővebben az végbélgóc kúpokkal történő kezeléséről. Az orvos által felírt fájdalomcsillapítókat vagy antibiotikumokat az orvosi utasítás szerint kell szedni. A végbélgóc műtét utáni gyógyulási folyamat elősegítése érdekében fontos a rostban gazdag étrend és a megfelelő folyadékbevitel, hogy a széklet puha maradjon, ezáltal a végbélcsatornában lévő sebre nehezedő nyomás a lehető legkisebb legyen. A rendszeres orvosi kontrollvizsgálatok biztosítják, hogy a seb megfelelően gyógyuljon, és ne alakuljon ki végbélsipoly vagy visszatérő tályog.
A gyógyulási folyamat felgyorsítása érdekében különböző intézkedések lehetnek hasznosak. Az egészséges és teljes értékű táplálkozás, amely gazdag vitaminokban és elegendő cinket is tartalmaz, támogathatja az immunrendszert és a sebgyógyulást az anális régióban. Az anális tályog műtét után, amely az anális tályog megnyitására és kiürítésére szolgál, a seb rendszeres tisztítása és ápolása elengedhetetlen a szövődmények elkerülése érdekében. A CANNEFF® SUP kúpok szintén hozzájárulhatnak az általános bélgyulladások okozta panaszok enyhítéséhez és a közérzet javításához. Különösen a kolorektális műtéten átesett betegek, például anális tályog műtét után, számíthatnak a CANNEFF® SUP támogatására a gyógyulási folyamat elősegítésében és a tünetek csökkentésében. Itt olvashat bővebben az anális tályogok kezeléséről vagy az anális tályogok kúpokkal történő kezeléséről.
Hogyan előzhetők meg az anális tályogok?
Az anális tályogok megelőzésében több tényező és különböző megelőző intézkedések játszanak döntő szerepet a mindennapokban. Itt részletesebb áttekintést adunk arról, mit érdemes figyelembe venni az anális tályogok és a végbéltáji gyulladások megelőzése érdekében.
Alapos análhigiénia
Az alapos análhigiénia alapvető fontosságú annak érdekében, hogy megakadályozzuk a baktériumok bejutását a kis bőrsérülésekbe vagy a sérült nyálkahártyákba az anális csatornában. Ebben az esetben kerülni kell az agresszív vagy túlzott tisztítási módszereket, mert ezek irritálhatják az érzékeny bőrt az anális területen, és fogékonyabbá tehetik a fertőzésekre. Ehelyett ajánlott a terület gyengéd tisztítása, és a székletürítés után langyos vízzel történő tisztálkodás.
Rendszeres székletürítés
Ezen túlmenően elengedhetetlen a rostban gazdag étrend és a megfelelő folyadékbevitel kombinációja. A megfelelő mennyiségű folyadék és rost (teljes kiőrlésű termékek, gyümölcsök és zöldségek) biztosítja a lágy és rendszeres székletürítést. Ezáltal csökkenthető a végbél területére nehezedő nyomás, valamint elkerülhetők az irritációk, apró repedések és székrekedés, amelyek növelik a tályog kialakulásának kockázatát. Az orvossal egyeztetve a hashajtók átmenetileg szintén hasznosak lehetnek a kemény széklet megelőzésére, amely további terhelést jelent a végbélcsatorna szöveteire.
Mozgás a bélműködés és a vérkeringés támogatására
A rendszeres mozgás szintén nagyon fontos, mivel támogatja a bélműködést és javítja a medence területének vérkeringését. Ez javítja a végbél körüli szövetek oxigén- és tápanyagellátását, valamint erősíti a szervezet fertőzésekkel szembeni védekezőképességét. Különösen azoknak, akik főként ülőmunkát végeznek, ajánlott rendszeres mozgással megszakítani az ülést, hogy csökkentsék a végbél területére nehezedő nyomást.
Kerülje a túlsúlyt és a hosszan tartó ülést
Emellett ajánlott odafigyelni az egészséges testsúly megtartására. A túlsúly és a hosszan tartó ülés növeli a végbél szövetére nehezedő nyomást, ami elősegítheti a tályogok kialakulását. Krónikus betegségek, például gyulladásos bélbetegségek (pl. Crohn-betegség) vagy legyengült immunrendszer esetén különösen fontos az óvatosság, mivel ezek jelentősen növelik az anális tályog kialakulásának kockázatát. Az érintetteknek érdemes rendszeres szűrővizsgálatokon részt venniük háziorvosuknál vagy proktológusuknál, hogy a lehetséges problémákat időben felismerjék és kezeljék.
Melyik orvoshoz forduljak anális tályoggal?
Az anális tályogok esetén a megfelelő orvosi szakember a háziorvos vagy egy proktológus szakorvos, aki az végbél betegségeinek szakértője. Anális panaszok esetén érdemes minél előbb felkeresni egy képzett egészségügyi szakembert, hogy megelőzzük a krónikus anális tályog kialakulását és ezzel együtt egy anális sipoly kialakulását. Az orvosi elsődleges kapcsolat lehet a háziorvos is, különösen, ha már van kialakult orvosi ellátása. Ha anális tályog tüneteit tapasztalja, kérjük, haladéktalanul forduljon orvoshoz.
Hogyan történik az anális tályog diagnosztizálása az orvosnál?
Az anális tályog diagnózisához gyakran elegendő a kórelőzmény, az érintett terület megtekintése és tapintásos vizsgálata. Kiegészítésként további képalkotó eljárások mellett laboratóriumi diagnosztika is végezhető.
Endoszonográfia
Ha kétségek merülnek fel az anális tályog diagnózisával kapcsolatban, endoszonográfiát lehet végezni. Ez egy ultrahangos vizsgálat, amely során egy kis szondát óvatosan az ánuszba vezetnek be.
Számítógépes tomográfia vagy mágneses rezonancia képalkotás
Csak bizonyos esetekben érdemes számítógépes tomográfiát vagy mágneses rezonancia vizsgálatot (MRT) végezni a pontosabb vizsgálathoz. Az endoszkópos vizsgálat (tükrözés) proktoszkópiával (az anális csatorna tükrözése) vagy rektoszkópiával (a végbél tükrözése) további információkat adhat, de a testi tünetek miatt nem mindig kivitelezhető.
Hogyan szabályozott az anális tályog kezelésének költségviselése?
Az anális tályog kezelésének költségviselése az egészségbiztosítás típusától függ. Az anális tályog kezelése, különösen ha orvosi vészhelyzetről van szó, általában a társadalombiztosítás által fedezett. Ez magában foglalja mind a diagnózist, mind a sebészeti kezelést, ha szükséges a leszívás vagy műtét. Ajánlott a kezelés megkezdése előtt tisztázni a biztosítónál, hogy mely szolgáltatásokat fedezik, és milyen önrészek merülhetnek fel kórházi tartózkodás vagy gyógyszeres kezelés esetén. Itt olvashat bővebben az anális tályog műtétről.
